Farkasok

A Farkasok egységének eredményeiről és a legutóbbi képzési hétvégéjéről képes beszámoló.

Megtartottuk az idei első hétvégénket: testedzés és közelharc foglalkozások, tereptan és tájékozódás és korábbi ismeretek felelevenítése és gyakorlása. Erről szólt a péntek estétől vasárnap délutánig tartó alkalom. Még egy kis erdészeti munkában  is segítettünk: veszélyessé váló fák döntésében segédkeztünk.

Év eleje lévén tartsunk egy kis visszatekintést is! 2011 óta 67 fő nyert komolyabb betekintést a kiképzésünkbe: azokat számolva, akik legalább 3 kiképzési alkalmon jelentek meg. További 25-30 körüli azok száma, akik viszont egy képzési esemény után (akár egy fizikai felmérőt követően) nem jelentek meg többet. A 67-ből 35-en teljesítették minimum az alapképzést. Közülük legalább 5 emberről tudunk, akik végül a hivatásos-szerződéses honvédelmi keretrendszert választották, vagy más fegyveres testületnél helyezkedtek el. Legalább ugyanennyi ember az, aki felszerelt vagy éppen leszerelt katonaként nálunk képzelte el a saját önképzését, mert a saját alakulatánál a lövészképzés már nincs jelen, csak a saját fegyverneméhez tartozó szakharcászat.

Azok, akik csak a szubkulturális azonosságokat nézik, a felszínes formákat és ezért nemzetközi összehasonlításokat tesznek, azt mondják erre, hogy ez semmi. Ők tévúton járnak. Nem csak azért, mert teljesen más(anyagi) lehetőségek, társadalmi háttér és egyebek vannak a nagyobb létszámú, más országok szerveződéseinél, hanem más  miatt is.

Nézzük meg a hazai példákat először: nincs rajtunk kívül másik egység, amelyik jelenleg is aktív és ilyen hosszú időn keresztül, mindenféle állami vagy egyéb komolyabb anyagi segítség nélkül képes volt fenntartani önmagát. Mi 12 éve vagyunk. A külső forma pedig csak a felszín: mi nem pusztán egy honvédelmi jellegű képzést adunk, nem pusztán (szellemi) hagyományőrzést folytatunk, nemcsak az ifjúságnevelés a célunk, hanem ennél is többről van szó. Komplex rendszerben gondolkozunk, és abban, hogy mindegyik szintet és képzési ágat megfelelően átélje és képviselje az egyén.

A létszám tehát úgy érezzük, hogy a mi „hibánk” valóban: a minőségi követelmény és a képzési rendszer összetettsége, a sokrétű ismeret oktatása okán kevesen maradnak nálunk. De ez minket abszolút nem zavar, sőt, az lenne a gond, ha le kellene adni a színvonalból.

A gyakorlótéren nincs helye az ígérgetésnek, a hazugsággyárnak, a nagyot mondásnak, a kamuzásnak: gyorsan szembejön a valóság. Hamar kiderül, hogy ki, milyen jellem, ki, hol helyezkedik el a hierarchiában. Vannak, akik gyorsan elfogadják az aktuális helyzetüket, és törekszenek jobbá válni, valakik a nyilvánvaló tények  után is kifogásokat, hazugságokat gyártanak és itt hagynak minket. Valaki belekóstol és rájön, hogy ez nem neki való, valaki ténylegesen azért megy el, mert az élet más utat szán neki. Ez így van jól!

Mi, akik maradunk, ebben, a valóban bajtársi közegben érezzük otthon magunkat. A sárban, fagyban, hóban összekapaszkodva, egymásra számítva, a természet közelségében, ebben a kötött katonás fegyelmi rendszerben. Ahol az őszinteség, önismeret, alázatosság és a törekvés alapkövetelmény. A fizikai erő, állóképesség, ügyesség és az egyéb erények pedig a következmény, amiket igyekszünk elérni, fokozni, fejleszteni.

Az elmúlt hétvége képei:

(Farkasfalka)