Farkasok

Hagyományőrző és Ifjúságképző Csoport
Kövess minket a Facebook

Ilyen a Farkasoknál egy vizsga külső szemmel

A hat képzési hétvégét követi a vizsgahétvége, aminek során számot kell adniuk az újoncoknak a tudásukról, hogy megszerezzék a barettsapkájukat és az állományjelzőjüket. Csak hárman jutottak el erre a pontra.

A hétvégén jelen volt egy másik szervezet tagja is, akinek bepillantást engedtünk a működésünkbe, és így láthatta, hogyan is zajlik a vizsgáztatás nálunk. Átadjuk neki a szót:

“Péntek este gyalog érkeztem ki a helyszínre, ahová csorogva érkeztek ki a Farkasok, először az alakulat alvezetője, majd a három vizsgázó. Két külön tábort állítottunk fel az erdő szélén, külön a vizsgáztatók és külön a vizsgázók. Furcsálltam, hogy ők nem sátrakat állítanak, hanem csak kifeszítik a hálóhely fölé a ponyvákat.

Másnap reggel reggeli tornával kezdődött a nap, majd pontban kilenc órakor kezdődött a vizsga a napirend hirdetés után. A fizikai résszel kezdtek a vizsgázók, 4 km futás majd száz guggolás, száz fekvőtámasz, száz felülés mindez fél órán belül. Mindenki teljesítette ezt határidőn belül, nem úgy, ahogy a felvételijüknél, tehát a fejlődés egyértelmű. A tapasztaltabbak mondták, hogy az igazi teljesítés nem harcmin, hanem a húsz perc alatti szintidő. Én is együtt futottam velük, de velük ellentétben fegyverrel és mállhamellényben, ezért az utolsó egy km-t már erőltetett menet rendszerben hajtottam végre, futást és gyorsgyaloglást kombinálva.

Ezután az elméleti rész következett, amire egy órát kaptak, egy tesztet kellett kitölteni. Ebben olyan harcászati, hadászati, túlélési kérdések szerepeltek, amire szükség lehet egy túlélési helyzetben, illetve alapvető honvédelmi ismereteket kérdez, mint például soroljon fel három fajta tereptípust, nevezze meg a lőszer részeit, milyen típusú sebesülések vannak és hasonlók. A tesztet sokkal kéősbb javították ki a vizsgáztatók, egyikük nem ment át rajta…

Elméleti tesztsor

Ezután harminc kg-s hátizsákkal a hátukon indultak a helyszín különböző részeibe térkép alapján, három különböző pontra, egyedül. Az első ponton fegyverismeret zajlott, egy hatástalanított AK-63F gépkarabélyt kellett először elméletben bemutatni, ismertetni fő jellegzetességeit, részeit, majd utána 45 másodperc alatt szét- és összeszerelni. A fő fegyver után a kézifegyver következett, egy PA-63 pisztoly, ezt csak tölteni, üríteni kellett, itt mind a három vizsgázó belefutott a ravasz csapdába, miszerint a vizsgáztató parancsnok belehelyezett egy peremes gáz-riasztó töltényt a töltényűrbe, ami a szán hátrahúzásával még nem vetődött ki, hiszen nem volt hova beleakadnia a hüvelykivető karomnak, és a tár kivétele után egyikük nem ellenőrizte le a töltényűrt: eredménye vétlenlövés, úgyhogy élből megbukott. Mindkét fegyverrel be kellett mutatni a tüzelési helyzeteket is. Végül közelharc feladatokat kell prezentálni. Az elméleti részek, fegyverkezelés, tüzelési pozíciók nem voltak nagyon nehezek, én rákészülés nélkül is tudtam volna, a 45 másodpercnyi idő alatti fegyver szét- és összeszerelés viszont komoly próba volt.

Fegyverismeret

A második ponton tájékozódás volt a téma, térkép alapján, tájolóval valamint anélkül. A vizsgázónak részletesen ismernie kellett a térkép, tájoló részeit, olyan elméleti kérdéseket hogy mi az az irányszög, hosszmérés, oldalmetszés, hátrametszés, stb. valamint tájékozódási eszközök nélkül is kellett tudni például az északi irány megállapítását. A három vizsgázó közül ketten kielégítően tudták a válaszokat. Ez már sokkal bonyolultabb próba volt, mint előző, ehhez komoly készülés kellett.

Tájékozódá

A harmadik ponton egy komplex feladatsorból vizsgáztak az újoncok: menetből érkezve egy botlódrótos jelző fogadta a vizsgázót, majd annak elműködtetésekor egy sebesültet kellett ellátni szakszerűen. Ha “stabil állapotba” került a “sérült”, akkor szikravetővel határidő alatt tüzet kellett gyújtsanak, menedéket építeni, álcázni, és berendezkedni a sebesült számára, aki el kellett oda vinni. Ugyanitt volt a vegyvédelmi vizsga és egyéb NBC fegyverek elleni védekezés módjai, melyet gyakorlatban egy kb. 500 méteres, gázálarcban történő futással kellett hitelesíteni.

Tűzgyújtás

A gyakorlati vizsga negyedik pontján már együtt volt a három újonc, negyvenöt percük jutott arra, hogy beássák magukat lövészgödrökbe, úgy hogy az egyik kiképző airsoft fegyverrel lőtt arra, aki túlzottan kiemelkedve, nem laposan maradva ásott. Mi eddig nyugodtan ebédeltünk, amire nekik csak három perc jutott, az úgy ahogy elkészült lövészgödrökben. Egyébként eddig vizet sem vehettek magukhoz a vizsgázók a fizikai teszt óta, és ebédkor is csak egy korty lett engedélyezve, vezényszóra.

Mindezen statikusabb próbák után jött a katonai szimuláció, járőr és lesállás. Hadnagy bajtárs, a három újonc és én indultunk el a többi hat Farkas ellen, akik lesállást állítottak. Egyik újonc volt a parancsnok, ő és két bajtársa farkasfog alakzatban haladt az úton, hadnagy bajtársat és engem beküldött az út melletti erdőbe körülbelül tizenöt méterre oldalbiztosításnak a hadnagy bajtárs javaslatára. A másik oldalt haladó terepkutató vizuálisan azonosított egy ellenséget, tűzharc tört ki, amiben ő könnyebb comblövést szenvedett. Két bajtársunk tűzfedezete alatt mállhamellényénél fogva a harmadik újonc és én a mállhamellényénél fogva kirángattuk a tűzterületről, átvittük az út másik oldalára s körkörös védelemben álltunk fel körülötte. Mindhárom újonc jól teljesített, azt leszámítva, hogy beletelt legalább 3-5 percbe, amíg a sérülés ellátása után kihúztuk a veszélyes területről.

Második alkalommal immáron mi öten állítottunk lesállást, de ezen alkalommal rosszabb teljesítményt nyújtott a frissen kinevezett parancsnok. Engem először a saját géppuskával szemben állított fel a erdő másik felében (egyedül ezt jelezte a jelen lévő vizsgáztató, a többibe nem szólt bele, csak figyelte a vizsgázók teljesítményét), később pedig annyira kívül, hogy esélyem sem volt a taktikusan közeledő, egymás tűzfedezetében haladó három Farkassal szemben, továbbá nem ellenőrizte, hogy mindenki használ-e személyi álcát, harcközben nem adott parancsot átcsoportosításra, rossz fedezéket választott a PKM-nek és hasonló kisebb, de éles helyzetben halálos harcászati hibákat vétett.

A lesállást meg kellett ismételnie az újoncoknak. Előző esetből tanulva egy L alakút hoztunk létre. Nem számoltunk viszont azzal, hogy lassan besötétedik, ezért az ellenség két terepkutatója áthaladt a megsemmisítési zónán, én észrevettem ugyan őket, de parancs szerint nem én kellett megnyissam a tüzet. Mikor már a harmadik árny is feltűnt, akkor parancs ellenére mégis lőni kezdtem, hiszen nem engedhettem, hogy immáron hárman karoljanak át minket. Rövidebb tűzpárbaj után az ellenség hatékonyan levált rólunk (a két terepkutatójuk másik irányból vonult vissza közben), miután két bajtársunkat semlegesítették. Egy újonccal azonban bevetettük magunkat a másik oldali erdőbe és ott közelítettük meg az időközben körkörös védelembe felálló ellenséget, de még a kontakt felvétele előtt véget ért ez a gyakorlat is.

A harcászati rész után öt km-es erőltetett menet következett, amin az újoncok is meg az állomány is menetfelszerelésben vett részt. A vizsga vezetői közben értékelték a napot. Ez a menetgyakorlat igen megterhelő volt, elsősorban azért, mert már alapból igen fáradtak voltunk, főleg a vizsgázók, másrészt, mert teljes fényálcával haladtunk, illetve többször meglepetésszerűen futást parancsoltak. A vizsgáztatók nemcsak most, hanem a vizsganap során is végig gondoskodtak a megfelelő, külsős számára talán brutálisnak tűnő, de valójában nagyon is szükséges és célirányos pszichológiai megterhelésről. Minden nehézség ellenére az utolsó száz métert már rendes sorban és energikusan tettük meg, futólépésben. Ezután rövidebb elbeszélgetés várt az újoncokra, amíg mi vacsoráztunk. Nap végén eredményhirdetés zajlott, egyik újonc sem teljesített megfelelőképpen ahhoz, hogy felvételt nyerjen a csapatba. Nem akarják, hogy hiányos tudással legyen vizsgát tett tag, szeretnék a színvonalat megtartani. A parancsnok megvigasztalta őket, hogy januárban alighanem sikerülni fog, ha a most feltárt hiányosságokat pótolják.

Eredményhirdetés után részbeni beavatás zajlott, ugyanis az újoncoknak segíteniük kellett egy házinyulat feldolgozniuk: kíméletes, emberséges megölésében, megnyúzásában és megsütésében kellett segédkezniük, illetve megoldaniuk. Sajnos idő híján nem tudtuk megenni a teljes nyuszit, pedig igazán finoman be lett fűszerezve és pozitívan csalódtam benne. Vasárnap hajnali háromkor ugyanis mindenki kelt, mert indultak Horvátországba, Szentlászló hősies védelmének évfordulójának ünnepségére. Én magam kilencig nyugodtan aludtam, aztán hatalmas tüzet raktam, bőségesen megreggeliztem, ráérősen összecsomagoltam majd indultam én is haza.

Összességében egy tapasztalatban igen bővelkedő hétvégének bizonyult, nagyon jól éreztem magam még komoly fáradtság ellenére, ugyanis a fizikai rész kétharmadát együtt csináltam az újoncokkal és az utolsó öt kilométeres erőltetett éjszakai menet jobban megviselt mint a teljes hatvan km-es Kitörés túra. A Farkasok kiképzése igen sokrétű, részletes tudásanyagot, gondos rákészülést és komoly lelki tartást igényel. “

Pihenés.


Kövess minket a Facebook