Farkasok

A Farkasok gyakorlatilag három, egymás mellett párhuzamosan futó képzést valósított meg a legutóbbi képzési hétvégéjén. Ezúttal is hó és fagy nehezítette meg a gyakorlást, de mindenki lelkesen vett részt az oktatásokon. Szakmailag kihívást jelentett a szervezőség számára, hogy mind a három csoportnak megfelelő színvonalú, tartalmas képzést tudjanak nyújtani: mind a Hiúzok, mind az alapképzés, mind a már végzett állomány szintjén kiválóan sikerült a hétvége.

A képzést színesítette a DuoGladii főszerkesztőjének, a HVIM vezetőségi tagjának, Kolonits Lászlónak az előadása a héroizmus-titanizmus témában, amelyben magyarázatot kaptak a jelenlévők a harc valódi értelméről, a harcos minőség mibenlétéről a tradicionális szellemiség alapján.

Egyik lány, aki a Hiúzok képzésre jelentkezett, a következőket fogalmazta meg:

„Hétvégén – életemben először – részt vettem az első Hiúzok képzésemen, és biztosra mondhatom, hogy maradandó élmény volt, és alig várom a következő alkalmat! Rengeteg, az életben valóban hasznos dolgot sajátíthattam el, amit sajnos nincs lehetőségem akárhol máshol megtanulni. Kiléphettem a komfortzónámból és olyan határhelyzetek elé kerültem, amik elé eddig sohasem, és büszkén mondhatom, hogy sikerült leküzdenem őket, ha néha nehezen is. Megtanultam nem félni – még ilyen nagy hidegben sem – a természettől, hiszen ha megtanuljuk ismerni azt, nincs is mitől! Ajánlom a képzést mindazon fiatal lányoknak, akik szeretnék jobban megismerni a természetet, önmagukat, és mind fizikálisan, mind szellemileg megerősödni.”

Két újonc is hasonlóan látja:

„A Farkasok alapkiképzés januári hétvégéje a fizikai és a mentális megpróbáltatásokkal mellett élményekben gazdag elfoglaltság volt. Számomra nagyon tetszett, hogy a jelenlévő oktatók szívvel, lélekkel a lehető legérdekesebben igyekeztek átadni a tudásukat az újoncoknak, illetve készségesen segítettek mindenben, ha egy oktatás során nehézségeink adódtak az adott feladattal kapcsolatban. A kedvenc foglakozásom az önvédelmi oktatás volt, ahol rengeteg hasznos alapszintű ütéseket és rúgásokat sajátíthattunk el. A legnagyobb próbatételt részemről az erdőben lévő fákból és ponyvákból épített menedékekében eltöltött éjszaka jelentette, ugyanis ekkor sikerült kilépnem, illetve a lehető legtávolabb elmennem a saját komfortzónámtól, a hideg fagypont alatti hőmérséklet miatt.”

„Az Attila Védvonal szervezésének szintjeivel bír ez a képzés is, csak szuperlatívuszokban tudnám mindkettőt említeni! Magyarországon ritka az ennyire őszintén a bajtársiasságra és az emberekre építő szervezés. Szinte hihetetlen, hogy van ennyire kiválóan megszervezett esemény, ami nem az emberek kihasználásáról vagy lehúzásáról szól, hanem az emberek kultúrával, hazafisággal és hasznos tudással való feltöltéséről, mely a lelket, az agyat és testet is míveli”.

Képek a teljesség igénye nélkül: